Esterházy-Kastélyszálló
A fertődi Esterházy-kastély hazánk legnagyobb, különleges építészet- és művészettörténeti értékű barokk-rokokó műemlékegyüttese. Fénykorát az építtető Esterházy „Fényes” Miklós idején, a 18. század második felében élte. Falai közt hangzottak fel először a bécsi klasszicizmus atyjának, Joseph Haydnnak halhatatlan művei, operaházának színpadán táncolt a klasszikus balett megteremtője, Jean-Georges Noverre. „Fesztinjein” /ünnepségein/ a kor minden jelentős képviselője megjelent, többek közt Mária Terézia és családja, Pável Petrovics Romanov nagyherceg, 1796–1801 között orosz cár, XV. Lajos francia királyt képviselve a strassbourgi érsek és bécsi követ Rohan Guémené herceg, de a „két Amerika hőse” Francisco de Miranda tábornok is. A kastély közel 200 hektáros parkja napjainkban is őrzi a barokk kori kialakítás jellegzetes elemeit. A Műemlékek Nemzeti Gondnokságának sikeres uniós pályázatai keretében folyó helyreállítási munkálatok nyomán Eszterháza „Csipkerózsika álmából” újra ébredni kezd.
A kétemeletes kastélyegyüttes főépületének középső traktusaiban helyezkednek el a reprezentatív terek és lakosztályok. A földszint a hercegi használatú térsorok és díszterek szintje, míg az emeleten a fejedelmi lakosztályokat és centrumukban az uralkodói pompát mutató – a díszudvari kétkarú lépcsőn is megközelíthető – dísztereket találjuk. A természeti környezettel való együttélés szép példája, hogy a földszinti hercegi lakosztályok minden terméből ki lehet lépni a déli nagy parkba vagy a kamarakertekbe, s ugyancsak a kertekre néznek az emeleti szobák kis kilépő erkélyei. A térszervezés másik jellegzetessége, hogy a keleti oldal a hölgyeké (földszint: hercegnéi-, emelet: királynői lakosztály), a nyugati pedig a férfiaké (földszint: hercegi-, emelet: fejedelmi lakosztály). A társadalmi hierarchiát is jelző kialakításban közös használatú térként funkcionál a belső díszlépcső (keleti oldal) és a kápolna (nyugati oldal). A 4 díszlakosztály mellett meg kell említeni, hogy a kápolnánál lévő csigalépcsőn lehetett feljutni a herceg 2. emeleti, gazdagon festett ún. magánlakosztályába, s a kis lépcsőhöz közel eső földszinti sarokszoba szolgált a főúr magánkönyvtáraként.
A központi rész koronája, a Belvedere (olasz, nyers fordításban: szép kilátó) hatalmas méretű tere az emeleti Díszterem és Zeneterem fölött húzódik. (Részben feltárt falképei valószínűsítik, hogy egykor lugasszerűen, gazdag növényi ornamentikával volt kifestve.) Ablakaiból kitekintve tárul elénk a barokk szerkezetét még őrző parkrendszer hármas alléja és kelet–nyugati tengelye a fasorokkal. Az U, vagy inkább patkó alakú főépület emeletes nyugati szárnyában egykor az Esterházyakkal rokon családok (Weissenwolfok, Stahrembergek, Grassalkovichok, stb.) lakosztályai sorakoztak, de a főbejáratig futó földszintes térsorral (nyugati patkó) összekapcsolva itt kaptak helyet a különböző hercegi gyűjtemények (például a könyvtár és a porcelán gyűjtemény), s emellett néhány inasszoba is. A szárnyból nyugat felé húzódó hosszú, nagy belmagasságú tér volt a képtár, melyben a műalkotások száma – a krónikás szerint – 350 körül lehetett. A kastély fénykorában a keleti épületszárny emeletén is kialakítottak vendéglakosztályokat, de ezen a részen inkább a hercegi udvart kiszolgáló (garderobe, fegyverraktár stb.), a földszintes részen (keleti patkó) pedig az ellátó terek (konyha, cukrászda stb.) voltak jellemzők. A képtár pandanjaként itt ugrott ki a keleti park felé a képtári szárny méretével egyező télikert. A főépülethez tartoznak még közvetlenül a főbejárat előtti út túloldalán álló a gránátosházak, melyeket a hercegi testőrség számára emeltek.