Fejérkõ Turistaszálló
Egyik korán elpusztult középkori várunk a Nógrád megyei Fejérkő, mely Pásztó közelében, a Zagyva festői völgyének nyugati oldalán található, Sámsonháza falu felett. A vár történetéről úgyszólván hallgatnak az írott források, egyetlen említése 1328-ból való, de történeti viszonyairól itt sem szerepelnek információk. 1409-től, mikor legközelebb hallunk róla, a vár már elpusztult, mint `Fejérkő vár helyét` említik csak a források, mely a Kókai Kacsi család, a Tétényi család, Cillei Borbála királyné, majd a Tari család birtokában volt. Az utóbbi évtizedekben sajnálatosan elbozótosodott várat rendszeres gondozással, turistaút, pihenőhely és információs tábla kialakításával kirándulóhellyé kívánják fejleszteni. Sámsonháza község a dimbes-dombos, apró patakokkal keresztülszelt, kisebb-nagyobb erdőfoltokkal tarkított, Ipollyal, Mátrával, Börzsönnyel határolt, várromokkal ékes, palócoktól lakott, változatos arculatú NÓGRÁD Megyében található. Nógrád vár, amelytől nevét kapta, az ősi ispánság székhelye, a török bég lakta erősség, ma már csak rom. Balassi Bálint, Madách Imre és Mikszáth Kálmán megyéje ez. Költők és írók közül a legnagyobbakat adta. S ha néha lábaik nyomát tapossuk kanyargós országutakon, pázsit övezte gyalogutakon, ha bepillantunk régmúlt kúriák udvarára, ha a Tepke-tetőről vagy a Szandavár ormáról szétpillantunk a cserháti tájon, igazat adunk a költőknek: valóban megnyerő, ihletet adó táj ez, levegőjében valami különös báj reszket. Sámsonháza község a történelem tanúsága szerint már II. Béla király idejében meg volt, nevét egy Sámson nevű főúrtól kapta, aki 1132-ben az ellenkirály-jelölt híve volt. A XV. században a sámsoni várról: Fejérkő-váráról is említés olvasható az oklevelekben. Ekkoriban Cillei Borbála a birtokosa. Valószínűleg a huszita háborúk idején pusztult el a vár, mert a török időkben már nincs szerepe annyira összedőlt. A leégett és elpusztult település a XVII. Században újra éled. A községben elsősorban szlovák Evangélikus családok érkeztek és élnek. Feltehetően a Zólyom melletti Kriványból és környékéről. Az evangélikus templom 1870-ben készült el. Az egyházközség 1871-ben a már száműzött Kossuth Lajost választotta meg főfelügyelőjének. A tisztséget Kossuth elfogadta, mint egyetlen közmegbiztatást a száműzetésben, melyet haláláig ellátott. /Kossuth levél mellékelve. / A község a Mátra és Cserhát hegységek találkozásánál, a Kis-Zagyva völgyében, a 21-es főközlekedési úttól 4 km-re, dombok közé szorultan, a Kék-túra útvonallal érintetten terül el. Természetvédelmi terület, a Nyugat-Bükki Tájvédelmi Körzet része. A nagyrészt szlovákok lakta településnek 2002. január 1-i adatok szerint 311 lakosa van. A településre a fiatalok elvándorlása jellemző, akik a közeli városokba /Salgótarján, Pásztó / mennek el egzisztenciát teremteni maguknak, illetve családjuknak. A lakónépességre az elöregedés jellemző. A községben Szlovák Kisebbségi Önkormányzat is működik, a nagy költségvetésen belül 655.000,- Ft-os évi előirányzattal. A kisebbségi önkormányzat többek között felkarolta és működteti a KOLESO hagyományőrző csoportot, amelynek évről-évre szép sikerei vannak. Alig győznek eleget tenni a meghívásoknak, és emelik helyi ünnepeink színvonalát. 2002. Augusztusában rendezzük meg a VIII. Nemzetiségi Találkozót, melyre különböző hagyományőrző csoportokat hívunk meg és tálunk vendégül. /program külön mellékletben. / Ebben a többségében "tót atyafiak" által lakott kis községben minden jó szándékkal érkező ember vendég, és mint vendég szent és sérthetetlen. Érdemes hát felkeresni ezt a települést!