Három Sárkány Fogadó
Ahol a két folyó összetalálkozik, Az öreg dombokon erdo magasodik, A nap fehér tornyon kél, S víz alatt álma mély, A Látó-hegy ormán három szörnyeteg él. Huvös éjjeleken füst száll fel a dombról, Remeg a föld, odalenn három sárkány horkol, Nappal mit szítottak Tüzes parazsat Az most lassan kialszik a nagy rézüst alatt. Korán reggel be is gyújt a legkisebb sárkány, Köhint egyet, s máris lobban a láng sárgán, A középso füstöt fúj, Hadonász a késsel, A sok vendég odakint lapítva ebédel. A harmadik közben hátul elbeszélget, Hogy leesik a falról az egész edénykészlet, Kulcsokat keresgél, Varázsszókat mormol, De nincs oly dolog, amiért megorrol. Hogyha betér valaki - akár a varázslat, Széket hoznak, étellel, itallal kínálnak, Puha ágyat vetnek A fáradt vándornak, De altatót azért – hála – nem dalolnak. Ha épp’ erre járnak, s nem sürgos a dolguk, Vagy ha nem hagy nyugtot ragaszkodó gondjuk, Nézzék meg e házat, Folyót, erdot, nádast, És ki fogják nyalni fenékig a lábast!